Mminden a törhetetlen és makulátlan egy-ben van. Nincs semmi, ami az egy-en kívül létezhetne. Gyermeteg játékaink közé tartozik, hogy a nemlétről beszéljünk, vagy arrol ami nincs, vagy akár az ürességről. Minden, amit a “nem-létező” címkéjével elátunk már létezik, hiszen gondoltunk rá, talán már épp beszélünk is róla, tehát megteremtődött az univerzum végtelen testében. Lehetetlen számunkra a nemlétet megtapasztalni, mert minden nemlét elméleti marad, csupán arra a csodára mutat rá, hogy az egyre tisztuló tudat egyre kevésbbé van meggyőződve arról, hogy ismerné a létben felbukkanó jelenségek sorainak okozóját. Az elme apránként elveszti gögjét, hogy megnyíljon a végső misztérium előtt. A misztérium, ami nem titok, hanem épp a legnyilvánvalóbb tény előttünk. Hogy, minden az egy törhetetlen létben él és ragyog. Ez a lét maga Isten.