Volt már olyan, hogy egy pillangó csak úgy a kezedre szállt? A pillangó ott körözött körülötted és minden áron hozzád akart repülni, rájtad akart megpihenni. Neked csak annyit kellet tenned, hogy nyugodt maradjál. Ne mozdulj, csak figyelj. Amíg ezt a belső csendet nem valósítottad meg, ne is reméld, hogy rád talál az igazi szerelem – a valódi, nyugodt és meghitt együttlét szilárdsága. Amíg nem engeded, hogy megtaláljanak a dolgok, addig csak az anyagi jelenségek között fogsz bóklászni, addig a fejed az egyik ember mellet akar dönteni az egyik pillanatban, majd egy perccel később már a másikat tartja jobban illőnek tehozzád. De a szerelem nem attól szerelem, hogy egy ember tulajdonságainak összeségével mennyire illik hozzád vagy sem. Hogy el tudsz-e képzelni vele egy életet vagy sem. A szerelem nem gondolkodik ilyeneken. A szerelem nem gondolkodik, csak van. A vonzalmadat megmagyarázhatod százféleképpen, hogy felelőséggel tartozol ennek az embernek, vagy hogy karmikusnak érzed a ti kapcsolódásotokat. De a szerelem ezeket a fogalmakat nem ismeri. A szerelem csak van. Amíg nem tudsz elmerülni önmagad szilárd létében, amíg nem engeded meg magadnak, hogy csak úgy szerelmes legyél, addig a szerelem egy a távolban repkedő pillangó lesz, amelyet megpróbálsz elkapni. De még ha véletlenül sikerül is, csak összetöröd szárnyait. Maradj nyugodt, maradj belül és a szerelem és minden más, ami igazán fontos az életedben, meg fog találni.